Hajnali háromnegyed öt.

Megpakolt táskával a hátamon caplatok a sötétben, a cél a városközpont. Egész sötét van még, előttem félrészegek kóvályognak ki a malomból. Azon kattog az agyam, hogy nem hagytam-e otthon valamit, meg hogy vittem-e elég pénzt. Mikor a parkolóhoz közeledtem, kicsit megijedtem, mert semmi zsibongás, kis nesz abból az irányból. Aztán odaérek, letisztázódott, minden oké, a busz még ott áll, úgyhogy indulhat a nap.

_____________________________________________

Szóval, hogy valami konkrétat és érthetőt is írjak :D, november 30-ikán elmentem a bécsi kirándulásra amit a rajztanárnő szervezett. Kicsit vicces volt, mert a buszon totál senkit se ismertem, és csak hárman voltunk bolyaisok :D a másik meg hogy az utazók fele felnőttekből állt, de ez más tészta. A bolyais sráccal (Dani), ahová művMari ültetett (és aki mellett még volt hely), megtaláltam a közös hullámhosszat, meg ült mögöttünk egy bolyais meg egy refis csaj, Ági meg Niki, velük is sikerült összehaverkodni :Đ velük jártam az adventi vásárt, tökjó volt :)

Volt Edward Munch kiállítás, szabadidős aztamitakarokcsinálás, mégis, ami miatt elmentem: *.* Gustav Klimt képei *.*

Klimt egy szecessziós festő, furcsamód a képeit még egy rajzfilmből (wtf?) ismertem meg. Szerintem egyetlen kedvenc festőm, már ha nem számoljuk Alex Pardee-t, aki igazából nem festő, hanem grafikus. Nem szeretem a túldíszítettséget, csicsát, de Klimt képein valahogy teljesen másként néz ki.

Igen, volt ott sok szép másik kép is, de ami engem érdekelt, azok csak is az ő művei voltak, kiváltképp a leghíresesbb, A Csók: Mikor odaértem… leírhatatlan érzés volt. 15 percig csak ott álltam, tátott szájjal, és csodáltam ezt a képet. És perszehogy nem lehetett fényképezni. De nem bírtam ki :Đ Minden sarkon kopasz, bajszos őrök álltak, de sikerült kicselezni a rendszert. Persze, kérdezhetnéd hogy Mi értelme volt, neten úgyis 100x jobb minőségű fotók vannak róla, mint az a vacak mobilos.. csak hát ad egy különleges érzést, hogy ha azt mondhatom rá, hogy saját… íme:

Nokia power.

Sajnos az időnk véges volt, és ezirányú vágyaimat valahogy enyhíteni kellett, úgyhogy septiben el is merültem a szuvenírshop kínálatában, és otthagytam 3 eurót:

(képeslap, könyvjelző, hűtőmágnes - fanatikus vagyok.)(nem unalmas hogy már ötödszörre van benne ugyan az a festmény a posztban? :D)

Adventi vásárban jól elhülyültünk, meg egy kicsit büszke is lehettem magamra, mert sok esetben én tolmácsoltam (természetesen angolul) a bódéknál, hogy ki milyen vásárfiát keres *˛* Az is vicces volt, mikor a néger törzslakó bódéjánál azt hittük egy csontból faragott hajtűre, hogy varázspálca, és a rasztanéger meg elismételte hallásból hogy “vha-razs-pal-caa” :Đ meg mikor puncs helyett forraltbort adtak :ĐĐ

Visszaúton meg unalmas sorozat nemnézése + szundi ^^ (ja, hogy a buszban volt dvd-lejátszó és TV.  kettő is. eu konform :D)