„Képzeljük el azt a szerencsés kezet, mely egy tűrhető gonddal kaleidoszkópszerűen összeállított művet ‒ az egyszerűség kedvéért: egy kaleidoszkópot! ‒ felületesen megpöccint, és csodák csodája, a bonyolult alakzatokból az alábbi sima mondatkezdet formálódik: 19.. december havának egy száraz hétköznap délelőttjén ‒ és így tovább.
Sajnos én ilyen szerencsés kéz nem vagyok. A »kaleidoszkóp« marad, ahogy van, legfeljebb azzal vigasztalódhatom, hogy a helyes lehetőségre rájöttem már, és legközelebb most aztán csakugyan… A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom. Meggyőződésem, hogy nagyon egyszerű és fontos dolgokat nagyon egyszerűen és fontoskodás nélkül s el lehet mondani. Törekedni egyébre nem érdemes.
Persze aztán… Bevallom, egyelőre itt tartok. Ahogy azonban a »lengő teher alá ne állj« vagy más hasonló figyelmeztetések kiírása a munkálatban lévő dolgozókra a munkálatvégzők elengedhetetlen kötelessége, engedtessék meg nekem is, hogy a fentebb jelzett tágasabb határidejű tevékenység épp ki tudja, mely szakaszában járván, annyit csak megjegyezzek: Ha a közlés hatásfoka szerény is, megtoldani ezt semmiképpen sem szükséges azzal, hogy kedvünkre olyasmit látunk bele a sorokba, amihez a szerzőnek se tehetsége, se ‒ kedve. Legnagyobb örömemre az szolgálna, ha minél többen azt gondolnák: ez és ez »történt« vele (ez én volnék), most elmondta, és… (ez a három pont is én volnék).
Azt kérem csak tehát, hogy ami nekem nem sikerülhetett, próbálják meg helyettem. Én is ezt próbálom mindig ‒ magam helyett. Közhelyszerűen létezünk, és mégis mennyi furcsaság történik velünk.”

Tandori Dezső


- A mennyezet és a padló 1976-os kiadásának fülszövege a szerzőtől.

Korai, de időtálló.
(Ezt részben kötelességemnek is éreztem, mert a Google szerint ezt a szöveget még senki sem tette közzé a neten.)

Előző éjjel meg ma reggel írtam két verset, csak úgy rám tört - azért is fura, mert semmi konkrét kiváltó oka nincs, egyiknek se, csupán egy formában összegzése minden gondolatomnak egy (esetünkben két) “valamiről”.
(az elsőben a János vitéz-parafrázis akaratlanul adta magát; a másodikban Tandori Dezső fordul elő.)


Ugyan, miért

Mért adjam el azt,
mi az enyém, másnak?
Csak hogy elmondhassam,
nála van, s nem nálam?

S miután elhencegtem
vele, hogy nem enyém,
tőle visszavegyem,
hogy újra elvegyék?

Lopjam tán el tőle,
vásároljam vissza?
Vágya minek őre,
Legyen megint tiszta?

Újra tiszta legyen,
s még mocskosabb, újra,
míg „rácsókolod lelked
piros ajakamra”?

A pillanattal, ahogy
láng-emléked leszek,
kételyem hűt le; hogy
ködödbe mért vesszek?

S mért fussak vörösre
kisírt fátyol-szemmel
ahhoz, ki majd elcsal
könnyű jóhiszemmel?

Mért legyen bálványom
a hiábavalóság?
Kezét mért csókolnám
annak, aki megvág?

Mért ne tarthatnám meg
egyszerimet annak,
ki nem csak hallja, de
érti is szavamat?

Neki, aki valóm
egészben érdemli,
s övé nekem való.
Nem kell őt kérlelni.

Miért ne? Így fogom.
Nem, nem fogok
úgy a hullám ellen evezni
ahogy ti;
életnek azt nem tudom nevezni.


Ál-fohász

Végül is,
kinek „mi”-jért könyörögnék?
Ki elveszti részeit,
megtalálja egészét.

Minden részét elvesztettem,
az egészre rá így leltem.

A végtelen fonódó mozaik
kesze, kusza darabkáit
az örök fény felé fordítva
rég kirakhattad volna.
Csak vess bele egy kis hitet,

olyat,

mi inspirál, nem csak hitet.

———————————

Azóta sokminden történt… jó, mondjuk annyira nem (mióta legutóbb írtam ide). Lett volna egy pószt a ballagásról is, meg az érettségikről, napi szintre lebontva, de valahogy elmaradt - nem volt kedvem, vagy épp alkalmam a szövegszerkesztő fehérjébe vésni gondolataimat -.-’ Utólag nem tudnék mindet az akkori átélt formában visszaadni, annak meg, hogy fél bejegyzéseket a fejemben tartogassak és tervezzek, nem láttam értelmét.

De azért mégis, ha egy kicsit csorbítva is, az érettségikről: az első nap előtt teljesen lenyugtattam magam, aztán ahogy a szövegértést kinyitottam, elkövetkezett az év leg-vért-izzadásosabb egy órája D: Szerintem indokolatlanul bogarászós és kétértelmű (ahogy Toma mondaná: ritkabuzi) feladatok voltak, szépen ki is futottam az időből. A szövegalkotásnál sem a nyúlfarknyi párbeszéd, sem a szerencsétlen Imcsikné alapján nem tudtam volna egy oldalnál többet írni (amely kijelentésért nemegyszer néztek már rám furcsán). 3 perc után egyértelmű volt, hogy a Kosztolányi vs. Karinthy verselemzést nekem találták ki :P Eleje kissé nyikorgósan ment, de aztán beindult a tudatalattim, csak úgy jöttek maguktól a sorok. All in all, kerek kis mű lett. :)
A matek első része pite volt. A másodikban már voltak csavarok, amik kifogtak rajtam is, hál’ Istennek nem sok. (A 18-asat épp nem oldottam meg, na de kérlek, binominális tétel középszinten?!) *Sokkal* nehezebbre számítottam, szép kis meglepetés volt :)
VISZONT.
Kedves búti csaba, így, kisbetűvel, szívből szeretettel kívánom neked ezt:
Hogy az eleven fekete penész élte volna fel az a mocskos kettébaszott pofádat még mikor anyádban voltál!
A matek utolsó órájára kifogtuk felügyelőnek a kedves tanár urat, kivel “kölcsönös a szerelem” az egész osztályban. Mikor a gyorsabbak 10 perccel az idő lejárta előtt kimentek beadni a papírt a tanári asztalhoz, az a seggszájú elkezdett hangosan pofázni az épp ott álló tanulókkal, még NEM ÉRETTSÉGIHEZ KÖTŐDŐ témákról is. Olyan két perc múlva hangosan rászóltam, de mintha ott se lennék, folytatta. Nekem persze nem volt időm hadakozni vele, de még így is bőven megbomlasztotta a figyelmemet, hogy ne tudjam bejefezni az utoljára maradt részfeladatot. Voltam a problémával az igazgatónál is, azt mondta utólag nem tud mit tenni.
Ha BÁRMI is azon a néhány ponton fog múlni, garantálom, hogy nem-demokratikus eszközökkel fogom bútin behajtani a tartozást. (Hirtelen eszembe jutott az a kreatív káromkodás is, ami Daniék padjára van firkálva a 8-as teremben: “zsidrákkutyafaszátszopkoddkiterohadtpalócgeci” - bár nem tudom pontosan mit jelent, ez is melegen kívánom alanyunknak.)
- (De most komolyan, hogy a jó életbe vették fel bútit tanárnak a Bolyaiba?? Nem azért, vannak itt más hülyék is, de ilyet nem basztam - még a Galamb is jobban tanít nála. És ez nagy szó! Méghozzá egy-két bigott talpnyalója kivételével aki mindenki ÚTÁLJA, aki csak ismeri.) -
A töri a várt szintet hozta, talán egy kicsit felette. Voltak bizonytalan részek a feladatoknál, ahová olyat írtam, amit jónak gondoltam, de nem voltam biztos benne… ^^’ (pl. a parlamentáris demokrácia működése.) Összegészében nem érzem rossznak. Az esszéknél nekem a görög hitvilág + honfoglaló magyarok társadalma + rendszerváltási alkotmány kombó jött be. Az első kettő tisza sor volt, kidolgozottan, vázlattal, ahogy azt kell. De…! Az első kettőbe túl sok időt fektettem, és ijedve vettem észre, hogy az utolsó esszére 5, azaz öt percem maradt… hát, nem hittem volna hogy annyi idő alatt leírok fél oldalt, és még összefüggő szöveg is lesz :’D

De hát megnézhetnéd, om.hu-n már fenn vannak a megoldások!
Hmm, ismeri itt valaki (vagy akár hallott) a szuperpozíció elvéről (kvantumfizika)? Annyiból áll, hogy amíg egy esemény végkimenetelét nem állapítottuk meg biztosan, az eredménye addig bármi lehet, és egyszerre minden lehetséges kimenetel megtörtént - időtől függetlenül (Akinek nem vili, kattantson ide .) Ez lefordítva annyit jelent, hogy a megfelelő időpontban, a nekem kedvező lelki állapotban fogok felmenni az om.hu-ra, és ez befolyással lesz az érettségim eredményére. Science is cool (H)

Milyen hülye sorrendben írok, visszafelé :D A ballagásról már kevesebb gondolatfoszlányom van.
Szokásosan, nekem túl sok a formalitás, ceremónia, procedúra, stb. Mikor népi magyar siratózenére kellett egymás vállá fogva 1 km/h-val átmenni 5 termen, na AZ volt a ballagás mentális mélypontja (kaptam is olyan fejfájást, hogy húú…). Odakinn a hangosítás szar volt, és atya ég, szerintem lehetetlen hosszabb, unalmasabb és klisékkel telibb “beszédeket” mondani, mint ahogy azt Főzőné műveli. Szóval ha ezt emlékezetes érzelmi csúcsnak, egy igazi búcsúzásnak szánták, akkor valahol nagyon elbaszták, mert én ilyenen nem hatódok meg. Sírtam már el magam filmen (Bakancslista, Titok), sorozaton (Battlestar Galacticán minimum négyszer, FlashForwardon egyszer), és még reklámfilmen is. De még Bolyais ünnepségen soha.

Lassan már egy hónapja, hogy visszavittem az Egy talált tárgy megtisztítása című Tandori-különlegességet, ami a 2. kötete volt, és most kivettem az elsőt, ami a “Töredék Hamletnek” címet viseli. Azt kell mondjam, ez még jobban tetszik o.O Azért kissé meg vagyok ijedve; mikor a két és fél polcnyi tandori-kötetet néztem át a megyei könyvtárban, sehol sem volt A mennyezet és a padló, ami majd a következő áldozat - lenne…
Külön öröm hogy egy majdnem egész életmű fenn van digitális formában is, a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán. Egyszerűen hihetetlen, egy kánaán az a hely.

Egy aktuális zenei töredék: nagyon bejön a Demon Hunter zenei világa. Szokásosan szóla death metál, és megint csak közelebb tolódtam a japán zenéhez, most épp az Asian Kung-Fu Generation albumját szedtem le :)

Szóval, gondoltam írok egy bejegyzést mielőtt végleg eltűnök a radarról. Úgyértem, május 28-ig nincs vesztegetni való időm, kemény edzés + rajzolás lesz/van ;) Át akarok, és át *fogok* menni a rajz alkalmasságin.
Ja, és… boldog vagyok :)))
[Tééényleg, akartam egy filozofálgatós pósztot is írni :$… majd legközelebb.]



AFKG - Haruka Kanata

Chosen cells, glands and transmittors
Blast the body with joy…
A dead man’s banquet
Food for the gods

Istenem, hányszor megfogadtam már azon az ezelőtti alkalmon is hogy még egyszer nem megyek el… persze akkor is részeg voltam


[ez tényleg ákos]

el akarom felejteni a tegnapi napot az elejétől a végéig.

astounded, terrified, ashamed and frightened of the mere fact.


visszafelé meglepően kompromisszumképes taxisofőr
ahh, hat óra alvás? persze.

20. századi kortárs magyar költészet ÉS Tandori Dezső *.* ◄3 (tudod, “Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy.” és még másik, amit ide se belinkelni, se bemásolni nem fogok, engedj a kísértésnek és olvasd el a szöveggyűjtemény legutolsó versét)(tizenkettedikes…)

Hátborzongatóan művészi kedvemben vagyok most.